A meleg éghajlaton őshonos, zsenge évelők buja textúrát és trópusi atmoszférát adnak a kertnek, de ha a meleg éghajlatú zónákban nem él, a tél katasztrófát okozhat ezeknek a fagyérzékeny növényeknek. Olvassa tovább, hogy többet megtudjon a pályázati évelőkről.
Mik azok a pályázati évelők?
A pályázati évelő növények meleg éghajlatról származnak, ahol nincs szükségük a téli hideg hőmérséklet ellenálló képességére. Amikor hűvösebb éghajlatra ültetjük őket, különös gondozás nélkül nem élik túl a telet.
Néhány gyengéd évelő növény, mint például a begónia, a káliumliliom és a kaládium buja lombot vagy fantasztikus virágokat ad az árnyékos foltokhoz. Ezen árnyékot kedvelő, évelő növények közül sok trópusi esőerdőkből származik, ahol egész évben az esőerdők lombkoronája védi és árnyékolja őket. Ezeknek a növényeknek szerves anyagokban és sok vízben gazdag talajra van szükségük.
Más zsenge évelők meleg, mediterrán éghajlatról származnak. Ebbe a csoportba tartoznak a gyengéd gyógynövények, mint a rozmaring és a koriander, valamint az illatos cserjék, mint a babér. Ezek a növények általában a szabadon lefolyó talajt és a sok napsütést részesítik előnyben.
A pályázati évelők gondozása
Tavasszal ültessen zsenge évelőket a kertbe, amikor már nincs fagyveszély. Tartsa nedvesen a talajt, amíg meg nem szilárdul, majd öntse és trágyázza az egyes növények igényeinek megfelelően. A trópusi növényeket eső hiányában általában hetente vagy kéthetente kell öntözni. A mediterrán növények általában nem szeretik a sok műtrágyát, de más gyengéd évelők, mint tavasszal és nyár közepén, egy kevés műtrágya. Szükség szerint metszi őket, hogy a növény szép legyen és új növekedést ösztönözzen.
Ősszel a mérsékelt éghajlatú kertészek dilemmával szembesülnek. A könnyű megoldás az, ha egynyári termesztésűek, minden tavasszal újratelepítéssel. Bár ez lehet a legjobb módja az olcsó növények és izzók beszerzésének, érdemes megmenteni drágább és szentimentális értékű növényeit.
A korlátozó tényező a növényi anyagok tárolásának helyének megtalálása. A gyökérpincék ideálisak, de mivel az emberek többségének nincs ilyen, akkor száraz helyet kell találnia, ahol egész télen 50 és 55 F (10-12 C) közötti hőmérsékletet tarthat. Egy tartalék helyiség, ahol elzárhatja a fűtőnyílásokat, vagy egy hűvös garázs, jól működik, ha a hőmérsékletet nem engedi túl alacsonyra.
Miután az izzókon, gumókon és gumókon lombozat visszahal, ássa fel őket, vágja le a megmaradt szárakat és szárakat, majd egy rétegben helyezze el, hogy szobahőmérsékleten pár napig megkötődjön. Amikor megszáradtak, ecsetelje le a megmaradt talajt, és tárolja homokkal, tőzegmohával vagy vermikulittal töltött nyitott dobozokban.
Azok a növények, amelyek nem hagymás struktúrákból nőnek ki, cserepes növényként áttelelhetnek a beltéren, vagy a nyár végén bevágásokat tehet a tél megkezdéséhez. A dugványok közel nem annyi helyet foglalnak el, mint a teljesen megtermett cserepes növények, és általában jobban nőnek, ha tavasszal a szabadba ültetik őket. Ha egy zsenge évelőt szeretne szobanövényként használni a tél folyamán, vágja vissza a felére, mielőtt felültetné.
